A reiki története

Usui Mikao 1922-ben, egyesek szerint pedig 1914-ben fedezte fel a reikit, egy böjttel egybekötött háromhetes lelki gyakorlaton, a Kurama-hegyi buddhista kolostorban. Gyógymódjának történetéről annak az amerikai kontinensen való hetvenes évekbeli megjelenéséig csak hiányos források birtokában és az időközben kialakult számos legenda lefejtését megpróbálva alkothatunk képet. Usui tanítványai között volt Hayashi Chujiro, aki kilépett a mestere nevéhez kötött Reiki Gakkai szervezetből, és annak tevékenységétől függetlenül végezte gyógyító és tanító munkáját. Eközben találkozott Hawayo Takatával, aki később a reikit megismertette a nyugattal. Takata 1935 és 1938 között tanult Hayashinál, majd visszatért Hawaiiba. Csak a hetvenes években kezdte el amerikai tanítványai között a tanárképzést, huszonkét követőjét avatta be a reiki tanításának módszerébe. Halála után a reiki nyugati elterjedése felgyorsult, s követői közül sok hamarosan saját iskolát alapított. Ma a világon több száz reiki szervezet létezik, melyek reikiről vallott nézetei hol kisebb, hol nagyobb mértékben különböznek egymástól. Nyugati rajongói csak a kilencvenes évek közepén szembesültek a ténnyel, hogy a reiki nem veszett el Japánban sem, túlélte a második világháborút és a Gakkai szervezete még mindig működik. Ennek következtében manapság a reikiről és annak történetéről alkotott kép gyökeres változáson megy keresztül.